Az erdőhasználat oktatásának története

 

Az Erdőhasználattant az "Erdészettan" keretében már a selmecbányai Erdészeti Tanintézet megalapításától, tehát már 1809-tõl kezdve előadták. A tárgykör előadója:

- 1809-tõl 1832-ig: Dr. Wilckens Henrik Dávid,
- 1835-tõl 1846-ig: Feistmantel Rudolf,
- 1850-tõl 1866-ig: Schwartz Ignác és
- 1867-tõl 1872-ig: Wágner Károly volt.

1872-ben – az időközben Bányászati és Erdészeti Akadémia rangjára emelt főiskolán – három erdészeti tanszék létesült. Ezek egyike az Erdőhasználattani Tanszék volt, ezen oktatták a szorosan vett erdőhasználattant, az erdészeti iparműtant (fatechnológiát, fűrészüzemek tervezését, a vegyi feldolgozást stb.), továbbá a gátak és gerebenek szerkesztését, a vadászatot és a fegyvertant is. Az önállóvá tett Erdőhasználati Tanszék első vezető-tanára Szécsi Zsigmond volt, aki ebben a minőségben 1872-tõl 1895-ig működött. Ő a felsoroltakon kívül a mesterséges haltenyésztést is tartotta. Az erdőhasználattan legelső tankönyvét is ő írta. E könyv először 1885-ben, másodszor 1894-ben került kiadásra.

Szécsit a tanszék vezetésében előbb Csiby Lőrinc (1895-1903), majd Téglás Károly (1903-1907) követte. Tőle a tanszéket Krippel Móric vette át (1908-1938).

Az Erdőhasználattan tananyagából már 1904-ben kimaradt a "Gátak és gerebenek szerkesztése", s helyette "Az erdészeti szállítási eszközök és berendezések" c. tantárgy oktatására került sor. Krippel Móric az Erdőhasználattan I. és II. részből nyomtatott kéziratot bocsátott a hallgatók rendelkezésére. Nagyon értékesek a függelékként közölt táblázatok, melyeket a külföldi szakirodalom átdolgozásával szerkesztett. Az Erdészeti kereskedelemtan az ő ideje alatt lett önálló tárggyá. 1930-ban ezen a címen tankönyve is megjelent. Ebben a kereskedelmi szokványokkal (szabványokkal) s azok magyarázatával foglalkozik és részletesen taglalja a faértékesítést is.

A tanszéket 1938-tól 1947-ig Dr. Bokor Rezső vezette.

Az 1885-1945 időszak tudományos szempontból alig mutat fejlődést. Azóta megindult az erdőhasználattan fejlesztése és könyv vagy sokszorosítás formájában sok kiadvány látott napvilágot. Az Erdészeti kereskedelemtant ebben az időszakban kihagyták az oktatásból, ahelyett, hogy a korszerűtlenné vált tananyagot új szemléletű árufogalom-ismeret anyagával váltották volna fel.

1947-tõl 1961-ig Lámfalussy Sándor volt a tanszék vezetője. Jegyzetét többször is kiadták. Előadásaiban nagy lépésekkel vitte előbbre az erdőhasználattan fejlesztését.

Az Erdőhasználattani Tanszéket 1961 és 1976 között Benedek Attila vezette. Erdőhasználattan c. jegyzet zárta az alapvetően kézi eszközös technológiákat tárgyaló jegyzetek sorát. Munkásságából kiemelkednek a szabványosítással és a fakereskedelemmel kapcsolatos eredményei. Jelentős súlyt helyezett az erdei mellékhaszonvétel oktatására. A munkatudomány fahasználatban is alkalmazható eredményeinek bemutatásával előkészítette az ergonómia tudományának oktatását az egyetemen.

Ezt követően Dr. Káldy József egyetemi tanár, megbízott rektor irányította a tanszék munkáját - megbízott tanszékvezetőként. Rövid közreműködéséből is maradandó eredményként tartjuk számon, hogy visszakerültek a tanszékre olyan fontos témakörök és anyagrészek, mint a faanyagmozgatás és a gépesített fakitermelés.

1977 és 1984 között Dr. Herpay Imre egyetemi tanár, dékán vezetése alatt az erdőfeltárás témakörével bővült az oktatási anyag. Irányításával került sor a tananyag jelentős átalakítására és korszerűsítésére, a rendszerszemléleten alapuló tárgyalásmód tudatos alkalmazására - a fakitermelési gyakorlat elért fejlődésének és igényeinek megfelelően. Fiatal munkatársai, pl. Mihály Sándor hatékony közreműködésével a korszerű matematikai módszerek felhasználásával, ökonómiai elemzésekkel vizsgálta és értékelte a fakitermelés munkarendszereket. Eredményei nemzetközi elismerést vívtak ki.

1984-1990 között Dr. Rácz József egyetemi docens irányította az önálló, majd az összevont tanszék fahasználati részlegét is. Az elődje által megkezdett korszerűsítés támogatásával az önálló munka biztosításával elérte, hogy az erdőhasználat oktatói további színvonal emelkedést értek el az oktatásban és a kutatásban. Ebben az időszakban vált robbanásszerűen széleskörűvé a nemzetközi kapcsolatok rendszere.

Az 1990-ben újra önállóvá vált Erdőhasználati Tanszéket 2003-ig Dr. Rumpf János egyetemi tanár vezette. 1999-től az Erdőhasználati Tanszék az akkor megalakult Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet intézeti tanszéke lett.

2003-tól 2004-ig, megbízott tanszékvezetőként Dr. Horváth Béla egyetemi tanár irányította az Erdőhasználati Tanszéket.

2004-től 2006-ig Dr. Gólya János egyetemi docens az Erdőhasználati Tanszék vezetője.

2007. január 1-től immár teljes mértékben az Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézetbe integráltan – tanszéki tagolódás nélkül – folyik tovább az erdőhasználati tárgyak oktatása.

Az Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet igazgatója:

Dr. Horváth Béla egyetemi tanár, kandidátus, 1999. 07. 01. -

További információk:   Rumpf J. (2008): Erdőhasználattan. In. Albert L. szerk. (2008): Az erdészeti felsőoktatás 200 éve. Emlékkönyv Selmecbánya 1808 – Sopron 2008. NymE Erdőmérnöki Kar, Sopron. II. kötet. 69-79. ISBN 978-963-9883-04-8